Kimondatlan ígéretek hálóját szőjük, mintha félnék a jövőtől. A szavak súlya elveszik a homályban, létezése örök káprázat. Hallgatásunk erősebb, mint a szívünk zaja.
“Hiszünk a mámorító jövőben, ami évről évre távolabb kerül tőlünk. Ma sem sikerült elérnünk, de sebaj, majd holnap gyorsabban futunk utána, messzebbre nyújtjuk a kezünket, és akkor majd egyszer, talán, tovább küzdünk hát, evezzünk az ár ellen és sodródjunk napról napra a tegnap felé.” – F. S. Fitzgerald
Mondd jól van ez így? Az eszünkre hallgatunk és megyünk az úton előre. Akár a fogathajtó lovak, kiknek a szemét eltakarják, hogy ne tudjanak oldalra nézni. Mi is ilyenek vagyunk. Elmegyünk a lehetőségek mellett, halogatjuk őket. S így a tegnapban maradunk a jövő helyett. Mert az könnyebb, egyszerűbb.
Emlékszem azt mondtad ezért jársz össze az exeddel, mert kényelmes. Ahogy arra is, mikor negyed órán keresztül beszéltünk arról mennyire értelmetlenek a szexre épülő kapcsolatok. Akkor hogy is van ez? Vicces, azt hinné az ember lánya, hogy a harmadik X-en túl a férfiak is megkomolyodnak. Rád ez egyáltalán nem igaz. Az összes harmincas férfit szépen kérem; Ne kövezzetek meg az általánosításért! Min tudjuk a kivételek erősítik a szabályokat, talán te is ilyen vagy. Nagy szavak, tettek nélkül. Kézzel fogható volt köztünk a kölcsönös vonzalom, szikrák pattogtak mikor egymáshoz értünk. Azt mondtad szeretsz velem beszélgetni, mert sok mindenhez értek. Az ismerőseink mind azt ecsetelték milyen szép pár lennénk, mennyire összeillünk. Mégsem lett belőle semmi az ég világon.
Elmentünk a lehetőségek mellett, anélkül, hogy a másik útra pillantottunk volna. Az egyenes út az egyszerűbb, könnyebb és persze kényelmesebb.
Mégis szerintem sokszor a nehezebb út a jobb, mert az olyan tájakra visz, mint előtte semmi más. Az egyszerű nekem túl unalmas. Bonyolult vagyok és nem bánom. Ahogy azt sem, hogy elmentünk a közös utunk mellett. Te a tegnapban létezel, míg én haladok a jövő felé, a boldogságom felé…
Kép forrása: Pinterest