néma könyörgésem szállt fel hozzád
vajon hallasz engem jó atyám?
láttad mikor sírva fohászkodtam,
eszeveszett kínomban halált kívántam
hol voltál mikor fájdalmam
régen túlnőtt rajtam?
boldog perceim tova tűntek
feledtem mit tudnom kellett
sosem hirdettem az igédet
minduntalan fogyott hitem.
mennyei királyságod lakói,
velem vannak szeretett angyalaid.
bennük van minden bizodalmam,
benned nem hiszek drága Atyácska!
"Kiábrándít, hogy elhiszed, hogy elhiszem a mesédet. De a tiédnek most vége! Inkább megírom az enyémet…"