Mit jelent egyáltalán az, hogy lelki-társ? Platón szerint a teremtés kezdetekor az ember nem olyan volt, mint ma. Nem léteztek férfiak és nők, csak egyféle lény létezett: alacsony volt, egy teste volt és egy nyaka, de a fején két arc volt, az egyik előre nézett, a másik meg hátra. Mintha két teremtményt összeragasztottak volna a hátuknál fogva. Ennek a lénynek két neme volt, négy lába és négy karja. De a görög istenek féltékenyek voltak, mert látták, hogy egy négy karú lény sokkal többet tud dolgozni, hogy a két arc mindig mindent lát, ezért nem lehet rajta ütni, a négy láb pedig sokáig tud gyalogolni, vagy egyszerűen talpon maradni. És ami a legveszélyesebb: egy ilyen kétnemű lénynek nincs szüksége másra, csak hogy szaporodni tudjon. Akkor azt mondta Zeusz, az Olümposz legnagyobb ura: “Tudom, mit lehetne csinálni ezekkel a halandókkal, hogy ne legyenek olyan erősek.” És egy villámmal kettéhasította őket, megteremtvén ezzel a férfit és a nőt. Ez jelentősen megnövelte a föld népességét, de ezzel egyidejűleg nagyon meggyöngítette a lakóit. Mert most mindenkinek újra meg kellett keresnie az elveszített másik felét, hogy átölelhessék egymást, és ebben az ölelésben visszanyerhessék régi erejüket, hogy ellen tudjanak állni a támadásnak, hogy újra bírják a hosszú menetelést, a fárasztó munkát. A lelki-társad egy olyan ember, akibe feltétel nélkül megbízhatsz, aki melletted áll bármi is történjen. A legtöbben azt hiszik, hogy ez a kapcsolat csak is romantikus lehet, ők azt mondják az a legnagyszerűbb, ha a lelki-társaddal kötöd össze az életed. De ők tévednek, hiszen az a személy lehet egy családtag, barát vagy akár életed szerelme is. Ezen felül azt kell mondanom, hogy egy embernek az élete során több lelki-társi kapcsolata is lehet. Ez a kapcsolat egy olyan köteléket alkot a két személy között, ami szét szakíthatatlan, örökké össze fognak tartozni, még ha külön is válnak. Talán az egyik legborzasztóbb érzés, ha megtalálja valaki a “másik felét”, de valamilyen okból kifolyólag el kell válniuk. Ott meghal mindkettőben valami elengedhetetlen dolog, ez az elválás gyilkos fájdalmakkal is járhat. Ezt mindenki másképp éli meg. Mégis a sok negatív dologgal ellentétben van benne valami leírhatatlan, ami sokkal pozitívabbá teszi a lelki-társi kapcsolatok nagy részét. Elmesélek neked egy történetet ezzel kapcsolatban.

 

“Az embernek egész addig halványlila gőze sincs róla, hogy ki lehet a lelki társa, amíg nem találkozik a tekintetük.”

 

Voltál már úgy, hogy megláttál egy számodra idegen személyt, a pillantásotok összefonódott és abban az adott másodpercben történt valami. Olyasmi, amire nem tudsz válaszokat adni. A világ pillanatok alatt elcsendesült körülötted, ott vagy te s ő, semmi és senki más, csak ti ketten abban az andalító mozzanatban. Varázslatos, azt érzed mintha már ezer éve ismernéd őt. Sőt, mintha mindig is ismerted volna. Azt szokták mondani, hogy a szem a lélek tükre, induljunk ki ebből a feltételezésből. Ha ez az állítás igaz, akkor az a leírhatatlan pillantás olyanná válik, mintha a lelkeitek felismerték volna egymást. Hívogat magához az egész lénye, úgy érzed mellette van a helyed, hiába még nem is ismered. Legalábbis a körülötted lévők ezt gondolhatják, de te a szíved legmélyén tudod, hogy ez mind semmit se számít. Amint közelebb kerültök egymáshoz mintha ezernyi szikra pattogna, fellobban a tűz, ami melegséggel és nyugalommal áraszt el. Nyoma sincs az ellentétes érzelmeknek, különböző felesleges gondolatoknak. Mindent tökéletesnek érzel, mert ő melletted van. A beszéd egyszerűen értelmét veszti, nincs szükség rá, hiszen szavak nélkül is értitek egymást, elég rá nézned és tudja mi játszódik le benned. A gondolataidat lehet még nem ismeri teljesen, de érzi mi rejlik a szívedben, mit szeretnél valójában. A világ egyik legjobb érzése, ha ez a kapcsolat be tud teljesülni, ez egy kristálytiszta létállapot, ami tucatnyi buktatót tartogat magában. Veszélyes játék ez, olyan mintha a tűzzel játszanál, de mégis tudod, hogy megéri, mert ő melletted van.
Hiszek benne, hogy valahol a nagy világban mindenkinek megvan a másik fele, a lelki párja(i). Ahogy abban is, hogy az ilyen lelki-társi kapcsolatokból gyönyörű szerelmi történetek születhetnek. Kívánom mindenkinek, hogy megélhessen egy ilyen csodálatos érzést és ha megtalálta azt az embert, akkor sose engedje el…