Szeretném megérinteni a holnapot
S lenni az ki melletted kel
Ha két karod altat el
Ígérem nem félek sohasem
Nem nyomaszt az álom sem
Derűsnek látom a napot
Legyél a ma, mulaszd el a múltam
Halk dúdolható altatódallam
Légy a csend ha kérem
Azaz átkozott percem
Minek sosem akarom a végét
Mi elszállt a pillanattal. Véget ért…
Hol vagy most?
Nem talállak sehol
Most idézhetném Micimackót…
Nem, nem kereslek mindenhol
Oly távol vagy tőlem s mégis közel
Hallgatlak, nem érzem a szívem felel
Elmegyünk egymás mellett….nincs holnap!
Paris
Párizs utcáin lépdelek
Annyi szín, varázs
Elkap egy parányi látomás
Magával ragad az érzés
Szajna partján állok
Nézek, de nem látok
Minden új mégis régi
Érzem, otthonra leltem
A napok egyre teltek
S mennem kellett
Fájó szívvel szállok haza
Ó Párizs te áldomás
Még várj, csak várj rám
Visszatérek még hozzád!