Éjjeli kattogás
Már nem szeretlek
Mégis bennem vagy akár a nyom
Mely elhagyott, üres
Tátongó fekete lyuk
Egy süllyedő hajó kikötő nélkül
Bennem él emléked
Kopott falevelek
Mik hullanak egyre az ágról
Talán ősz lenne idebenn?
Nem. Ez keserű tavasz
Virágtalan elhalálozott
Korai elmúlás
Minek sosem volt kikelete
Ezek vagyunk mi
Két idegen akik hirtelen
egymásra talál s a mese megszakad
Vele együtt a szív darabjaira hullik
Tudod már nem fáj
Elmúltak azok a napok
ahogy te eltűntél az élet elsodort
Talán egyszer… de nem!
…Se eleje csak vége.
Ez most a búcsú?
Igen azt hiszem…
Egy utolsó el nem csókolt csók
Egy elküldetlen levél
S a végső vallomás mi sosem ér célt
Zárom soraim és szívem előtted
Nem kell több hazug kimondatlan szó
A perc elszáll s vele együtt az érzés
Mondanám… elfogytak a szavak
…Inkább…Ég veled!