„Kedves Naplóm!
Tudom nagyon régen írtam neked, amit nagyon röstellek! Akartam írni, becsszó, esküszöm, csak mostanában minden megváltozott bennem. Vagyis nem minden, csak érzem, legbelül már nem vagyok ugyan az, aki voltam. Lehet, butának hiszel, amiért nem tudom szavakba önteni a gondolataim, de amióta megláttam azt a furcsa idegent minden megváltozott…
Szüleim házassága felbomlott, amit nagyon nehezen hevertem ki, most anyával élek egy kis városkában. Még nem tudtam igazán beilleszkedni, új suli… új idegenek, akik megbámulnak. „Ott az új lány… nézzétek milyen furcsa…” – nap, mint nap ezeket hallom, pedig ha tényleg megismernének. Nekem elég lenne egy „szia, hogy vagy?”
Minden könnyebb lenne. Amiről még nem meséltem neked, a bátyám egy szó nélkül elhagyott minket, engem és anyát. Már semmit sem tudunk róla, egyszerűen eltűnt, még tőlem sem köszönt el.
Nagyon hiányzik Peter!
“A tűz érintése” bővebben
"Kiábrándít, hogy elhiszed, hogy elhiszem a mesédet. De a tiédnek most vége! Inkább megírom az enyémet…"