Beküldve:

Soha be nem járt utak

Kimondatlan ígéretek hálóját szőjük, mintha félnék a jövőtől. A szavak súlya elveszik a homályban, létezése örök káprázat. Hallgatásunk erősebb, mint a szívünk zaja.

“Hiszünk a mámorító jövőben, ami évről évre távolabb kerül tőlünk. Ma sem sikerült elérnünk, de sebaj, majd holnap gyorsabban futunk utána, messzebbre nyújtjuk a kezünket, és akkor majd egyszer, talán, tovább küzdünk hát, evezzünk az ár ellen és sodródjunk napról napra a tegnap felé.” – F. S. Fitzgerald


Mondd jól van ez így? Az eszünkre hallgatunk és megyünk az úton előre. Akár a fogathajtó lovak, kiknek a szemét eltakarják, hogy ne tudjanak oldalra nézni. Mi is ilyenek vagyunk. Elmegyünk a lehetőségek mellett, halogatjuk őket. S így a tegnapban maradunk a jövő helyett. Mert az könnyebb, egyszerűbb.
Emlékszem azt mondtad ezért jársz össze az exeddel, mert kényelmes. Ahogy arra is, mikor negyed órán keresztül beszéltünk arról mennyire értelmetlenek a szexre épülő kapcsolatok. Akkor hogy is van ez? Vicces, azt hinné az ember lánya, hogy a harmadik X-en túl a férfiak is megkomolyodnak. Rád ez egyáltalán nem igaz. Az összes harmincas férfit szépen kérem; Ne kövezzetek meg az általánosításért! Min tudjuk a kivételek erősítik a szabályokat, talán te is ilyen vagy. Nagy szavak, tettek nélkül. Kézzel fogható volt köztünk a kölcsönös vonzalom, szikrák pattogtak mikor egymáshoz értünk. Azt mondtad szeretsz velem beszélgetni, mert sok mindenhez értek. Az ismerőseink mind azt ecsetelték milyen szép pár lennénk, mennyire összeillünk. Mégsem lett belőle semmi az ég világon.
Elmentünk a lehetőségek mellett, anélkül, hogy a másik útra pillantottunk volna. Az egyenes út az egyszerűbb, könnyebb és persze kényelmesebb.
Mégis szerintem sokszor a nehezebb út a jobb, mert az olyan tájakra visz, mint előtte semmi más. Az egyszerű nekem túl unalmas. Bonyolult vagyok és nem bánom. Ahogy azt sem, hogy elmentünk a közös utunk mellett. Te a tegnapban létezel, míg én haladok a jövő felé, a boldogságom felé…

Kép forrása: Pinterest

Beküldve:

Létezik az igaz szerelem?

…Hiszek benne, hogy vannak olyan kapcsolatok, mik mindent felborítanak és egy új életet nyitnak meg. Talán ezt hívják szerelemnek? Két ember kölcsönös vonzalma egymás iránt, nemtől és kortól függetlenül. Lehet az rózsaszín, habos-babos, tündérmese, de mind tudjuk, hogy egyszer kidurran a lufi és az a bizonyos köd is feloszlik. Utána mi jön? Hiszem, hogy ha erős az a szerelem, akkor át tud alakulni szeretetté. De vajon tudod, hogy mit jelent igazán szeretni valakit? Milyen mikor mindent feláldoznál, azért, hogy ő több legyen, boldog lehessen? A szerelem áldozatokról szól anélkül, hogy bármit elvárnánk a másiktól. Egy szerelemmel teli kapcsolat arról szól, hogy egymás mellett csiszolódnak a felek, hogy ketten együtt egy tökéletes egészet tudjanak alkotni. Többek legyenek együtt, mint előtte valaha.

“Az igazi szerelem felemel és mindig többre sarkall. Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben. “

 

Hiszek az igaz szerelemben…
– Abban a mézes-mázos csodában? – jön a kérdés, hatalmas fintorgások közepette.
– Nem! – válaszolom – Abban a csodában hiszek, mikor két ember szerelemben, szeretetben él egymás mellett. Egy olyan kapcsolatban, ami a hibák ellenére is működőképes, mert a felek megoldják azokat, együtt, közös erővel. Hisznek egymásban, a szerelmükben és abban, hogy nekik egymás mellett a helyük. Bármi is történjen ők összetartanak, mert összetartoznak.
– Létezik egyáltalán ilyen? – hallom a halk, elgondolkodó kérdést.
– Igen, ismerek egy párt, akik ezt élik meg nap mint nap. Látom őket és mosolygok, miattuk tudom, hogy létezik az igaz szerelem.
Mindenki megérdemli ezt a csodát, te is, én is. Hiszek benne, hogy valahol ott van az én igaz szerelmem, s a sors csak arra vár, hogy keresztezze az útjainkat…

Beküldve:

Találkozások

Hiszem, hogy minden okkal történik, ha két ember sora – akár rövid időre is – összefonódik, az nem lehet a véletlen játéka. Sőt! Ki mondom, hogy véletlenek nincsenek, minden eleve elrendeltetett, amit csak a döntéseinkkel tudunk befolyásolni. Hiszen a döntéseink határoznak meg minket és persze az érzéseink. Ezek lehetnek pozitívak és negatívak is. Gondolkodtál már azon, hogy ha meglátsz egy embert miért vált ki belőled különböző érzéseket? Mindenki hasonlít valakire egy kicsit, talán nem is vesszük észre elsőre, de a tudatalattink már jelez. Így magunkban akarva vagy akaratlan, de felállítunk egy képet a másikról, ezt hívják megítélésnek, amiből aztán később lehet előítélet. A másik kisugárzása, karizmája olykor olyan erős, hogy teljesen levesz a lábadról, anélkül, hogy értenéd mi is történt veled valójában. Ha ez kölcsönös, akkor ott abban a pillanatban elkezdődik valami. Egy olyan dolog, aminek a kimenetelét senki se tudja megmondani. Sokszor elég egy nézés vagy egy apró mosoly. A többi már azon a két emberen múlik. Ha megtörténik az első lépés és a pozitív visszajelzés, akkor beszélhetünk kapcsolatról. Igen, direkt használtam a kapcsolat szót, hiszen ez nem csak a romantikus értelemben használható. Minden mindennel összefügg, ahogy az emberek is kapcsolatokat építenek, legalábbis próbálkoznak.


“…Mit jelent az, hogy “megszelídíteni”?
– Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek – mondta a róka. – Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.”[1]

 

 

A kis herceg és a róka találkozása is elrendeltetett, kettejük barátsága egy gyönyörű történet, ami megmutatja, hogy két ennyire különböző lény miként képes kapcsolatot teremteni. Hiszem, hogy ebben a rohanó világban léteznek még olyanok, akik képesek megszelídíteni egymást és ezáltal valami csodálatosat létre hozni. Hiszem, hogy minden emberi kapcsolatnak oka van. Minden egyes kapcsolatból tanulunk és ezáltal többé válunk. Ilyen esetekben általában adunk vagy kapunk vagy a legjobb esetben mindkettő megtörténik. A kapcsolatok változtatnak rajtunk, ha akarjuk, ha nem, ez úgy mondd kőbe van vésve. Hiszen egy kapcsolatban a felek – jobb esetben – egymáshoz csiszolódnak apránként. Gondold csak végig a mostani vagy az előző kapcsolatod. Milyen voltál előtte és utána? Vannak olyanok, akiken nem látszik kívülről a változás, csak belül történik meg, de ez nem baj. Sőt, akik magukban élik meg, azok általában nagyobb változáson mennek keresztül, mint hinnék. A lényeg mégis azon a két emberen van, az ő kapcsolatukon és változásainkon. Hiszek benne, hogy vannak olyan kapcsolatok, mik mindent felborítanak és egy új életet nyitnak meg…

[1] Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg 1994, 63. Fordította: Rónay György