"Kiábrándít, hogy elhiszed, hogy elhiszem a mesédet. De a tiédnek most vége! Inkább megírom az enyémet…"
Összemosódott képek
hangom cseng a semmiben
meghalt sosem volt éltem
elmondanám neked csak neked
ki voltam egykoron előtted
de minek, hisz úgy is tudod
arcomról könnyeket te mosod
mostad, talán egykoron
perzselő csók nyomod
égette kipirult bőröm
bűvös, lázas éjszakák
egy percnyi édes öröm
ez volt a tegnap árnya
s mivé lett a holnap drága?
hangom cseng a semmiben
meghalt mostani énem.
Elveszett mindenség
a szavak elhagyják a számat,
üresen cseng s fojtogat
egy nem várt létezés.
némák a szemantikai elemek,
s nem értem mivé lett
egykori boldog énem.
üres az ágy, mellettem a párna.
zokognék, sírnék hangosan,
de hang benn akad,
elveszett mindenség hallgat!
s nem mondtam ki…
ha tudbám se akarnám a semmit.
