„Az álmok földjén járhattam éppen vagy talán a jövőben, még nem tudom melyik igazán…
A színész világ legnagyobb díját vehettem át, még hozzá az Oscart. Kezemben tartottam a férfialakot formáló arany szobrot, amikor mindent ellepett a sötétség. Az elragadta tőlem a nyereményem, távolról ördögi kacaj ijesztgetett. Ezt követően villámok csapódtak a földbe, így a feketeséget fény váltotta fel. Körbe tekintettem, de az üresség ölelt körül mindenhonnan. Egyedül éreztem magam, amitől elfogott a félelem egy cseppje.
– Ezt most miért kellett? – kérdezte egy sértett női hang.
– Nem azért vagyunk itt, hogy a halandót megfélemlítsd! – válaszolta az erőteljes férfi bariton.
– Pedig olyan jól szórakoztam – kacarászott, de a hangjában valami gonosz lappangott.
– Kik vagytok ti és hol vagyunk most? – kérdeztem értetlenkedve, hiszen a gyönyörű képzelgésemből furcsa rettenet keletkezett.
– Bocsánat a kései bemutatkozásért. A nevem – jelent meg előttem egy angyali arcú férfi barátságos mosollyal. Most csak álmodok és ő az én jövendőbeli férjem? Elfogadnám az egyszer biztos! Végig pásztáztam minden egyes apró részletét, tökéletes szálkás test, igéző kék szemek arany pettyekkel fűszerezve, vakító fehér fogsor. Minden tetszett benne, kivéve a hosszú szőke fürtjeit, amik a háta közepéig értek.
– Rá érsz a bemutatkozással, mindig is utáltam a papírformát – vágott közbe a lány teljes alakot öltve. Vörös ruhájából lángok csapódtak fel, mire reflexszerűen hátráltam egy lépést. Barna ombre stílusú szög egyenes haja keretezte foglalatba hosszúkás arcát. Vérvörös húsos ajkait most egy vékony vonallá húzta, barna szemeiben feneketlen űr tátongott.
– Kik vagytok ti? – kérdeztem újra még mindig összezavarodva.
– Nem az a lényeg, hogy mi kik vagyunk aranyom. Most te vagy a középpontban, ez lesz életed utolsó napja – közölte hatalmas vigyorral az arcán, mire hátrahőköltem.
– Ez valami vicc ugye? – kérdeztem fejemet rázva, mire hajam a szemembe lógott. Remegő ujjaimmal eltűrtem kósza tincset a fülem mögé.
– Nem az kedvesem, mai nappal véget ér az életed, de akkor újra találkozol velünk. Döntened kell! – magyarázta a másik nyugodt, de szomorú hangon.
– Dönteni, de mégis miben? – még jobban kattogott az agyam.
– Mi sem egyszerűbb! Választhatsz hova akarsz csatlakozni, hozzám – magára mutatott – vagy hozzájuk – majd a fiúra grimasszal az arcán.
– A kérdésedre a válasz, én az angyalok nevében jöttem – mondta a szőkeség hátából hófehér szárnyak álltak ki se perc alatt.
– Gondolom már rájöttél, de ha nem segítek – kacsintott a nőszemély – velem jöhetsz a pokolba démonnak – a szeme teljesen elfeketedett, majd újra régi lett.”
“Egy életen át…” bővebben
A tűz érintése
„Kedves Naplóm!
Tudom nagyon régen írtam neked, amit nagyon röstellek! Akartam írni, becsszó, esküszöm, csak mostanában minden megváltozott bennem. Vagyis nem minden, csak érzem, legbelül már nem vagyok ugyan az, aki voltam. Lehet, butának hiszel, amiért nem tudom szavakba önteni a gondolataim, de amióta megláttam azt a furcsa idegent minden megváltozott…
Szüleim házassága felbomlott, amit nagyon nehezen hevertem ki, most anyával élek egy kis városkában. Még nem tudtam igazán beilleszkedni, új suli… új idegenek, akik megbámulnak. „Ott az új lány… nézzétek milyen furcsa…” – nap, mint nap ezeket hallom, pedig ha tényleg megismernének. Nekem elég lenne egy „szia, hogy vagy?”
Minden könnyebb lenne. Amiről még nem meséltem neked, a bátyám egy szó nélkül elhagyott minket, engem és anyát. Már semmit sem tudunk róla, egyszerűen eltűnt, még tőlem sem köszönt el.
Nagyon hiányzik Peter!
“A tűz érintése” bővebben
Szél gyilkos fuvallata
„ Kedves Naplóm!
Mielőtt elkezdeném veled megosztani a gondolataim először is bemutatkoznék és elmondanám ki vagyok. A nevem Emily Johnson egy átlagos lány vagyok vagyis voltam míg rá nem jöttem az igazságra. Az előző naplómat hirtelen haragomban elégettem puszta kezemmel. Igen a saját két kezemmel, kiderült, hogy egy világ sorsa múlik rajtam. Én vagyok az utolsó boszorkány, aki képes irányítani egy elemet legalábbis eddig úgy tudjuk. Két világ között élek egyszerre, egy dimenziókapu segítségével, amit még csak a védelmezőm képes megnyitni. Az előbb említett egy férfi, név szerint Dean Willson… Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen boldog leszek… Pedig körülöttem minden a feje tetejére állt.
Kiderült, hogy az én világomon kívül létezik egy párhuzamos is, ahol vannak mitikus lények. Sárkányok,elementálok,elfek,tündék – igen köztük van különbség – tündérek és a rémmesékből ismert vámpírok, entek, vérfarkasok, farkasok, hibridek és boszorkányok is. Még nem tudom igazán melyik lény jó vagy rossz, bár kiderült ez fiktív állapot. Abban a világban bármi megtörténhet a „szörnyek”alapjába véve jónak születnek, de a sorsukat maguk irányítják, így lehetnek rosszak is. Ez a világ kicsit hasonlít a középkorra, hiszen céhekbe tömörülnek az emberek. Ami meglepő és mégis hihető, hogy a mágia elevenen él a levegőben és mindenki másban egyöntetűen. “Szél gyilkos fuvallata” bővebben