Nyomorú lélek
Kint némaság honol,
minden hallgat amott.
S mégis hallom sikítását,
velőt rázó édes zaját.
Kínlódik, szenved egyre csak.
Könnyei folynak szakadatlan,
tombolna szívből igazán.
Nem teheti sohamár.
Segítenék, mégis hogyan?
Lehetetlen hisz nyughatatlan…
Újabb gyilkos szimpfónia,
megint felcsendül hangja.
Együtt sírunk keserédesen,
hisz ő az én lelkem.