Keserű könnyek és egyebek

Csalóka varázs, egy édes mosoly
Ennyit adtál nekem örökbe
Míg én megnyíltam előtted
Kihasználtad gyengeségem, odaadásom
Görcsösen markolom a semmit.
Harcoltam egy kiégett lényért is…
Szeretetre vágyom minduntalan,
S úgy hiszem rossz helyen kutattam…
Megbántottál, vigyorogva dobtál
félre… mint egy megunt babát.
Persze az ágyadba jó voltam édes,
két kéjes hónapig egy-egy éjjel.

Hát ne csodálkozz drága
Ha azt mondom kitépném torkodat
Lassan kíméletlenül vágnálak apró
cafatokra míg el nem vérzel, ez állandó
Rád gondolva mámor fog el,
gyilkolási vágytól pezseg vérem.

Kérlek szépen kerülj el messze
csak is a te érdekedben.