Hamut a hamunak 2.
oly véres ez a hajnal
fejek hullnak a porba
tűz égeti a pusztát
halkan suttog a táj
‘hallgasd?! üzent a vágy’
széttépett csafatokban
omlik a hús csontokról
terjeng a bűzös dögszag
keselyűk röpködnek túlpartról
lángokban áll; minden és semmi
porból lett s porrá lesz… mi?
Szépség, Vágy, Testisg újdonságok varázsa
s az a parányi szív kamra
‘s fennhangon szólott: – Sohamár…’