"Kiábrándít, hogy elhiszed, hogy elhiszem a mesédet. De a tiédnek most vége! Inkább megírom az enyémet…"
Már nem fáj
már nem fáj
a létezés csendje
az elmúlás hangja
a vágy csodája
s az a perzselő szerelem
mivel egykoron szerettelek.
minap láttam a képed
s boldogan fogadtam
magát a tudatot
mi csak halkan suttogott
semmi sem vagy már
szépséges emlék csupán!
Hamut a hamunak 2.
oly véres ez a hajnal
fejek hullnak a porba
tűz égeti a pusztát
halkan suttog a táj
‘hallgasd?! üzent a vágy’
széttépett csafatokban
omlik a hús csontokról
terjeng a bűzös dögszag
keselyűk röpködnek túlpartról
lángokban áll; minden és semmi
porból lett s porrá lesz… mi?
Szépség, Vágy, Testisg újdonságok varázsa
s az a parányi szív kamra
‘s fennhangon szólott: – Sohamár…’
Hamut a hamunak 1.
elveszve a porba hull
mi egykoron szép volt
valóság vagy álom?
látomás. maradt bizonyul
elég a perc örökre
– hamut a hamunak
szólt a gyilkosnak
kit egykoron szeretett
nézd mivé lett szenvedélyem
megcsömörlött, oda vészen
álom-kórság elragadt régen
de csitt ne ébreszd fel!
alszik a szív,
nyugodni vágyik
halkan dobban
egy utolsót koppan
______________________
s nincs tovább…
Szeretném megérinteni a holnapot
S lenni az ki melletted kel
Ha két karod altat el
Ígérem nem félek sohasem
Nem nyomaszt az álom sem
Derűsnek látom a napot
Legyél a ma, mulaszd el a múltam
Halk dúdolható altatódallam
Légy a csend ha kérem
Azaz átkozott percem
Minek sosem akarom a végét
Mi elszállt a pillanattal. Véget ért…
Hol vagy most?
Nem talállak sehol
Most idézhetném Micimackót…
Nem, nem kereslek mindenhol
Oly távol vagy tőlem s mégis közel
Hallgatlak, nem érzem a szívem felel
Elmegyünk egymás mellett….nincs holnap!