Furcsa fekete pár
Hozzád fűz megannyi szép emlék
Miket oly hidegen szét téptél…
Könnyeden, észre sem vetted mit tettél.
Még most sem érted igazán mi történt…
De én tudom, sajnálom.
Szeretlek s mindig szeretni fogom…
Azt ki egykoron voltál,
Érte epekedek még most is ám
Szüntelenül várok, hátha jön a reménysugár…
Hiszem ránk talál még a boldogság!
Együtt lesz ez? Nem tudhatom.
Nem és nem, jövőnk homályos.
Táncba kezdünk akár a boldog mátka párok
Vajon mi leszünk a fekete páros?
Múló szeszély, semmi más