Múló szeszély, semmi más

Szárnyak nélkül szárnyallok,

Akár az angyalok…

Messzeségen túl valaki vár

Futnék, szaladok utána már

S mind hiába, eltévedtem

Nem tudom mit kerestem…

Tán azt ki egykoron voltál?

Kit oly hűn szerettem igazán.

Nézd mivé lett az érzés

Eltűnt minden szépség

Megfakult, ahogy arcképed szívemben

Meghasonlottam melletted

Gyilkosként kiölted belőlem szenvedélyes vágyam!

Félre hajitottál akár kivert kutyát gazdája…

S most mégis mit vársz?

Szerelmet? Gyengédeséget?

Mégis minek Édes?

Hisz nálad ez csak egy múló szeszély, semmi más!