boldogság mámorában úszva
észrevétlen pusztult világnak világa
s későn ébredtem én
egy romhalmaz tetjén
üers kopár, föld lelkem zegzuga
bánatom akár tenger kénköves bugyra
fájdalom hasít elmémbe
tudom egszer végetér vergődésem
gyilkos násznak legyen vége!
egyet akarok már csak tőled
taníts boldogságra kérlek
vagy vedd el életem végleg
kérlek erre, könyörgök neked
hallgass meg, végy magadhoz újra
ó én egyetlen Istenem, te drága…

Hozzászólás