Gyávaságod komédiája

Gyávaságod komédiája

mögöttünk a múlt
lassan daloló kietlen út
ködös homályba vész újra
az is mi lehettünk volna
megkaparintottad így el is vetted
mit is? arról fogalmam sincsen.
megrekedtél az első szinten!
azt hitted ismersz, s láttál mindent
ez nem a tévedések vígjátéka
s hiányzik belőle a komédia.
egy apró darabot mutattam neked
s te láttad az egészet
legalábbis úgy gondoltad…
igazán semmit se adtam.
megfutamodtál akárcsak
ijedt nyúl, ki elszalad.
s én Ózban képzeltem magam
buta madárijesztő körülöttem,
szívtelen bádogember mögöttem
és a gyáva oroszlán mellettem…
Ó várj! Most jön a csattanó része
Ez mind te vagy egy személyben!

Már nem fáj

Már nem fáj

már nem fáj
a létezés csendje
az elmúlás hangja
a vágy csodája
s az a perzselő szerelem
mivel egykoron szerettelek.
minap láttam a képed
s boldogan fogadtam
magát a tudatot
mi csak halkan suttogott
semmi sem vagy már
szépséges emlék csupán!