elmegyünk egymás mellett,
mintha nem számítana a holnap,
s tegnap meg sem történt volna.
a “MI” talán sosem lézetett.
egyszerű ábránd, képzelet.
szerettelek, szerelemmel,
örökké lobogó lánggal.
most egyre homályosabb.
carpe diem más se számít,
minden egyéb csak sántít.
talán egy másik életben újra…
de nem! ott se, mi soha!
s soha ne mondjad
azt a szót: soha!
Törött egész
– megtört de nem gyenge
húsomba vág ezernyi szilánk
– egyre csak fél, de még remélne
szétszakadt rég a pohár
– hisz a jóban, boldog órában
s közben eltörött a cérna
– hiszékeny bolond lányka
végzetem hajt egy felé
– szeretne csak mélyen szeretni
piruettnek vége, elcsendesült a dal
– hiányzik a szőke lovagja, ki elviszi
s belül ordibál, üvölt a néma zaj
– ezért imádkozik magában
tombol, rombol s érzem közel a vég
– hadd jöjjön az ő vágyálma
elrabol, kitaszít, kínoz s végül megölet
– még csillagokat s fényes jövőt remél
ilyen ocsmány nekem ez a szerelem
– szerelmes perceket, az élet édes ízét…
Piruettezek
Piruettezek
Könyörögve kérlek,
vedd el életem.
Ne szenvedjek tovább,
pokol forró tornácán!
Egyre csak piruettezek
várom mikor fárad el testem.
Az utolsókat forgom,
s érzem itt a vég!
Mi lesz velem ha egy percre megállok
lélegzetem elakad, szívem megszakad.
Egyetlen lökés, zuhanás és kész!
Kérlek uram segít! Állandóan
te hozzád imádkozom újra.
…
…
boldogság mámorában úszva
észrevétlen pusztult világnak világa
s későn ébredtem én
egy romhalmaz tetjén
üers kopár, föld lelkem zegzuga
bánatom akár tenger kénköves bugyra
fájdalom hasít elmémbe
tudom egszer végetér vergődésem
gyilkos násznak legyen vége!
egyet akarok már csak tőled
taníts boldogságra kérlek
vagy vedd el életem végleg
kérlek erre, könyörgök neked
hallgass meg, végy magadhoz újra
ó én egyetlen Istenem, te drága…